Istenfélőknek
2016. november 09. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Istenfélőknek

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak – írta János apostol és hittem, hisszük, az Úr szavai ezek. Akkor hogyan éljünk, hogy betöltsük a szeretet parancsát? Szeresd felebarátodat, mint magadat, szól a parancs. Felebarátom is a világban van, akárcsak én. Ez a fenti ige János leveléből (1 János 2:15), sok Istent követő kis közösség életét megszabja. Visszavonultak az élet tülekedésétől, nem akarnak maguknak hírnevet szerezni, ugyancsak az Ige parancsára, amelyik azt mondja: azért nem ismernek minket, mert nem ismerték meg az Urat – írja János a levelében (1 János 3:1/b). És Bábel tornya után tudjuk, hogy az embernek nem szabad arra törekednie, hogy nevet szerezzen magának. Mi mégis ismerjük János, Pál és még sok Isten embere nevét. A nevek közül a legnagyobb, mindenekfölött való az Úré: Jézus Krisztusé, Isten egyszülött Fiáé.
Neki is van Neve. Nekünk is van. És ezt a nevet, amit szüleinktől örököltünk, amivel megkülönböztetnek a másik embertől, nekünk kell olyanra csiszolnunk, hogy értékes legyen. Hogy a nevünk említésére jó, dicséretes dolgok jussanak az emberek eszébe. Ezt pedig a cselekedeteinkkel, az életmódunkkal érhetjük el. Olyan magától értetődő dolog ez, hogy kár is lenne szót fecsérelni rá – ha egyértelmű lenne a hívők társadalmában. Legalábbis egyesek számára. Mikor az ember kiáll a hite mellett, mikor bizonyságot tesz Istenéről, amikor bemutatkozik a világnak, neve nélkül senki sem hinné, beazonosíthatatlanná, ellenőrizhetetlenné válna – erre pedig szüksége van, épp a szavahihetőségéért. És azt a nevet, amit születésünkkor kaptunk nekünk kell tisztának megtartani, és felöltöztetni úgy, hogy az kizárólagosan és félreismerhetetlenül bennünket jelentsen mindenkinek. Miről ismerhetlek meg? Arról, amit cselekszel. És mitől válsz fontosabbá? Hogy azonos vagy azzal, amit állítasz, nem beszélsz magad mellé, magad ellen, a „helyeden” vagy. Nem lengsz ki magadból. Te te vagy. És ahhoz, hogy adjanak is a szavadra, olyan életet kell élned.
A névszerzés elkerülhetetlen ezen a világon, ennek útja pedig az, hogy szeresd azt, amit csinálsz ezen a világon, és azokat is, akikért csinálod. Istent nem szeretheted anélkül, hogy az embertársaidat szeretnéd. Ők pedig a világban vannak. Tehát az a dolgod, feladatod, rendeltetésed, küldetésed: tedd azt a legmagasabb színvonalon, azokkal a képességekkel, azokat fejlesztve, alakítva, amit Istentől kaptál. Isten dicsőségére élni így lehet, Neki tetszőn, és a világ számára is hasznosan. Nem a csodákat kergetve, és nem a szenzációkat hajhászva. Azok majd követnek téged, ha engedelmeskedsz Isten parancsának, és követed a szívedbe írt parancsait, élsz azzal, amit Tőle kaptál. Miközben ellenállsz azoknak a csábításoknak, amik Isten parancsainak ellentmondva kísértenek. Bár ez úgy hangzik, mint aki a törvényt akarja betartatni, ami lehetetlen, mert senkinek sem sikerült, Őt kivéve, de nem a cselekedetek által kiérdemelhetetlen üdvözülésről van szó itt. Hanem arról a szívünkbe írt parancsról, ami nem enged minket vétkezni Isten ellen, és figyelmeztet, amikor ilyesmire csábítanának a körülmények, vagy a környezetünk. És mindehhez bölcsességre van szükségünk, amit Isten készségesen megad mindenkinek, aki kéri Tőle. És nem Ő haragszik, ha eddig nem éltél vele, te magad láttad ennek kárát. Ám mindenkor Hozzá fordulhatsz, ha fogyatkozna benned az isteni értelem. És szükséged van hitre, bizalomra Isten szava iránt, bátorságra, amivel legyőzheted a félelmeket. Ezt is Isten biztosítja számodra.
Nem bűn híres-nevesnek lenni ezen a földön, nem bűn ismertséget szerezni magadnak abban a mesterségben, amiben kiteljesedhetsz – csak tudd, mindezért neved mellett az első jelző: haszontalan szolga (Lukács 17:10). Amit vallanod kell magadról. És ide csatlakoznak sorban a testvérigék: nem nagyobb a szolga az Ő Uránál, ne dicsekedjen senki saját tetteivel, ha élünk, az Úrnak élünk, nem mi élünk már, hanem az Úr él bennünk – akinek a parancsai, szavai, tanácsai, bíztatásai meghatározzák életünket, megszabják arcunk. Amitől a legszebb jelzőt maga a világ aggatja ránk: keresztyének. Isten pedig fiainak nevez.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr1311944897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása