Színházművészet

 (talán nincs is ilyen)

Mert hogy tanítani nem lehet. Megtanulhatod eljátszani a szerepet. Attól még művész nem leszel. Vagy újra kell definiálni a színész fogalmát.

Aki megtanul valamit,  lehet jó artista, jó színész, jó mestere annak, amit tanult – de a művészethez ennyi édes-kevés.

Nem kell piedesztálra állítani a művészt sem. Az alkotói folyamatban ugyan  oroszlánrésze van, a többi mesterség, tanulható, gyakorolható, de az ihletett állapothoz  képesség is kell, ami adott vagy nincs. Nem embertől függ. Predesztináltság, nem iskola kérdése. Sem doktori disszertáció, sem tudományos tézis nem vezethet el abba az állapotba, ami a művészet privilégiuma. Varázslat, keleti filozófiák sem. A művészet Isten kizárólagos tulajdona, ő az, aki megajándékozhat vele. Tőle van, lehet rá képességed. Akarni nem elég. Nem is tudod, mi az, hogyan is akarhatnád. Csak a körítés, az ember faragta nimbusz csábít, aminek nincs köze hozzá. Szokás használni a kifejezést: igazi művészet. Téves. Vagy az, vagy nem. És hányan művelik így! Akarnoksággal, hiú, dicsőség utáni hajszával – mind padlót fognak. Művészetet csiholni végeznek különféle meditációs gyakorlatokat, bevonzani az „állapotot”, de ez erőszakos kísérlet a megerőszakolhatatlanra. „Engedd el magad, s jön” – szól a tanács – és rendszerint jön is valami, ami messze nem az, amit szeretnél, mert hogyan is kívánhatsz valamit, amit nem ismersz? Így hát vannak művészek és vannak gyakornokok, akiket diplomával jutalmaz a többi gyakornok. Akár doktora is lehetsz a gyakornokságnak. A művészet nem irodákban sarjad. Ott a meglévőt próbálják csiszolni, faragni – de rendszerint elrontják, hiszen nem értik mi az, amit fejleszteni próbálnak. Persze: gyakorold a futást, légy ügyes, táncolni tudó, akrobata, bohóc – csak ne téveszd össze a művészettel.

És nem a rangról van szó. Nem rangsorolhatók ezek a „dolgok”. Van, ami van és van, ami nincs. Jobb tudomásul venni, mint rááldozni az életed, amit fordíthatsz  hozzád illő dolgokra.

 A mai színházi, költészeti, alkotói gyakorlatok úzusa juttatott el erre a meggyőződésre. Mivel az embernek nincsenek isteni "fogódzói" csak azokkal a kifejezésekkel, gyakorlatokkal tud élni, amikhez hozzáférhet. Tanítják neki a taníthatókat, - mellesleg a tanítói képesség is isteni ajéndék - de a szikra isteni kell legyen, hogy meg is gyúljon a tanítvány. Amíg elmélet, addig azon a szinten is marad, legyen az bármilyen, akár kézzel is fogható tevékenység, mint képzőművészé.

2023-06-03