Boldog új évet kívánok, nem szomorúságot
pedig úgy érzem magam, mint aki hiába szólt
Jeremiásként nyögök és jajgatok,
vesztedbe rohansz világ
persze, még semminek nincs itt a vége
még holnap is lesz jövőre
sokasodnak a jóakarók
a mindent tudók, az előrelátók
a csak bízz ide, süss ide, megoldjuk valahogy
és tényleg
csak ott a csomó, a megoldhatatlan gond
amit kiradírozni nem lehet
a bennünket egymástól szétfeszítő
személyre szabott jóindulat
ami olyan messzire tart,
már nem halljuk, nem látjuk egymást
voltál? talán valamikor régen
emléked elmúlik
fehér lesz az égen
idézheted majd versemet
és vállvonogatva nézel előre
a semmibe
de boldog új évet kívánok
