Amíg van feletted valaki, addig neked is van perspektívád. Amikor már csak te vagy a csúcson, befejezted a pályafutásod. Egyszer szülőként, mikor már senki gyermeke nem vagy. Aztán dolgozóként, mikor már nincs főnököd. Végül emberként, ha már nem látsz magad fölött más embert. Még Istenben sem.

Isten rettenetes is. Haragját egy embernyi Fiúval fedezte előlünk. Ha Ő, a Fiú nincs fölötted, akkor már csak az ítélettel szembesülsz, ahol nincs semmi irgalom, se szeretet – mert mindezt a Fiában adta nekünk. Mindent átadott neki. Csupán a haragját tartotta vissza – ez a kegyelmi idő. Ez az Atya kegyelme. Mikor beteljesedik az a szám, amikor az Úr Jézus testében – ami az Ő gyülekezete, menyasszonya – nem marad semmi hézag, mindenki ott van, tökéletesen ép, teljes a menyasszony teste és eljön érte Vőlegénye egyesülni vele, akik kimaradtak a Krisztus testéből, csak az Isten haragjára számíthatnak. Az pedig rettenetes. Nem is nevezheti Istent Atyának csak az, aki ismeri a Fiút. Ő mutatta be nekünk.  Aki nem ismeri el a Fiút, annak Isten Isten marad. A törvényt alkotó és haragvó.