CSEKE GÁBOR

madarak órája                                                                                                                

dús csöppekben potyog a csurog a csönd a fákról

madarak órája ez a nyál kicsordul a számból

míg fészkelődve fordulok az ágyon

olvatag e világ összeomlik az álom

mely addig életben tartotta lebegő feledésem

szálló homok lepi be zsibbadt testem egészen

hűs vásznak lebegnek lángoló arcomba csapódnak

nincs már ott helye se csóknak se pofonnak

elszólja magát egy éledő csíz majd még egy már három

csipkézi a csöndet én meg szorongva várom

hogy a hátsó gondolatok előre nyomulnak

és mint az átok fejünkre vissza-visszahullnak

míg életre kel a kórus és fény derül napunkra

s megszűnnek a titkok indul a szokott ugrabugra

de még csak a madarak órája ez amit most ím kilestünk

haldoklik a csönd s a madárszó untig csattog felettünk

(2011)