Eszméim futtatása
az ember csak az lehet, ami a másik
szerelmes, csaló vagy részeges, megcsalt
asszony vagy férfi, gyermek, anya-apa
ezekhez méri az életét, a fogalmak
meghatározzák nem bújhat ki alóla
körbezárjuk egymást, majmok a ketrecben
ezek vagyunk, miközben szabadon ugrálunk
börtöneinkben és vakon látóknak, süketen
hallóknak tituláljuk magunkat, akik mindig
tudjuk mi a dörgés komolytalanul vagy komolyan
állok egy kép előtt ahol épp lefejezik
a keresztényeket, kik üdvözült mosollyal várják
azt, amitől aki lefejezi őket retteg – a halált
és soha nem érti meg mitől olyan boldogak
ezek az ügyefogyottak, akik erősebbek, mint a holtak
nem járnak vissza álmaidban, békén hagynak
nem kísértik az eleveneket, akik holtabbak
de a lefejező, vagy a képet néző mégsem látja
meg soha a kép másik oldalát még időben
inkább ránéz a másik képre ahol egy idegen
kínálja neki a földön való boldoguláshoz az utat
amit elvét, és elvét újból és újra, mert nem tudja
a különbséget, nem ismeri a talmi s az igaz közti
válaszvonalat – hát így függ össze ez a két kép
hogy akik értik, azokat végképp megerősítsék
akik felől pedig még van reménység – felfedezhessék
az összefüggést – mitől gyáva és mitől bátor
az emberek egyike – másika
Képek forrása: Cseke Gábor tulajdonából
2017-08-19
Nászta Katalin
http://kalandozok.blogspot.hu/2013/08/cseke-gabor-az-uj-vilag-ellentmondasos.html
