(Értelmező kézi szótáramból) 

Mikor a gyermek járni tanul

anyja kitárt karral várja

a gyermek odaér, megfogja kezét

nem sír hogy odáig merészkedett

Mikor a tanító leadja az anyagot

elvárja, hogy a nebuló megtanulja

majd jelest kap a jó feleletért

és büszke magára

Mikor apád kéri

köszönj előre a felnőtteknek

elvárja, fogadj szót

és megsimogatja fejedet

Elvárások mentén növünk nagyra

irányt mutatnak

ne rohangáljunk összevissza

és ne menjünk neki a  falnak

ha csak szívünkre hallgatnánk

nőnénk mint a dudva, bozótosan

megsebesülne, ki belénk akadna

és kivágna, hogy ne legyünk útban

hát illeszkedj

légy része a nagy egésznek

leválunk, ha mindig kiválunk

fogódzót soha nem találunk

a másik szívéhez