Illene írnom valamit halottak napja alkalmából
de csak az jut eszembe, hogy babonák napja, csütörtököt
mond bennem az empátia, mert nem a halottakat sajnálom
Jézus is azt mondta, mikor az asszonyok siratták keresztútján
ne engem, magatokat sirassátok, hát valahogy így érzek én is
mert felőlünk lehet még reménység , a holtakkal már nincs mit
kezdenünk, az emlékük is minket nehezít, nem tudunk felnőni
a feladathoz, ők sem bírtak teljesíteni, csak a hatalmas
szomorúság takarja be a sírokat, miközben a gyermek meghúzza
szoknyád, anyu vegyél nekem mézeskalácsot, marcipánt
könnyebbült sóhajjal fordulsz vissza, eleget tettél a szokásnak
már nem is boldogtalanul, nevetgélve indultok haza
elmegyünk, gondolod, de az még odébb, most azt nézzük
miből élünk, még a papok is boldogan vecsernyéznek
jó bort ürítve az elmentek emlékére
voltam egyszer halottbúcsúztató, kifejezetten arra kértek,
ne legyen vallásos ceremónia, akkor azt mondtam az egybegyűlteknek
a halott most biztosan azt akarja, hogy hallják meg az evangéliumot
elmondtam nekik, szolgálatom többet nem vették igénybe
de nem bántam, biztos voltam, hogy én cselekedtem jól
engem a világ színpadáról sepert le az istentelen szellem
pedig csak privát osztottam meg lelkesedésem az öröklét felett
eljátszottam a kurvát, ha kérték, és hagytam, hogy megerőszakoljanak
nem igazából, csak színpadilag, félmeztelenre vetkőztessenek,
mert ezt veled meg lehet tenni, mondta a kolleganő, és igaza volt
honnan tudhatta, miből jöttem és mekkora puttony van a hátamon
amikor szent lettem, és nem mulattam már az éjszakában
nem tetszettem, kirúgtak, még a családom is alig tolerálta
nem volt hova mennem
sokszor gondoltam, talán könnyebb lenne felhúzni a sátrat
a szemközti dombon, de vártak a gyerekek, ők semmit sem érthettek
hát boldogan viseltem a terheket
kitartva mindvégig az első szeretet mellett, ami mellettük tartott
én már éltem, ez adott erőt
sok időnek kell eltelni, hogy meglássák
élet is van hittel együtt
ha mindenki bolond lett volna, aki a Bibliát írta, hogy maradt volna
az utókorra egy szeméttel teli köteg levél, ha senki nem vette
komolyan, és nem haltak volna meg annyian, mit üzenne ma nekünk
e könyv, és miért halnának meg ma is annyian élő hitükért?
senki nem akadt azóta sem, aki meg bírta volna cáfolni Jézus szavait
csak hitetlenül elhárította, vagy megölte, azt aki szóba hozta
de nem bírta elhallgattatni, mert az ige, az élő beszéd újra előbukkan
a semmiből, ha úgy tetszik, s mindig pontosan rímel az előző szavakra
senki nem bírja legyőzni, csak kikezdheti, de magára hull
minden kétség, ő marad vesztes, nem aki védte, aki még az életét
sem sajnálta érte, nincs erősebb az életnél
ezért így halottak napján én róla emlékezem
ő halt meg igazán a halált legyőzve a kereszten
mikor harmadik napon, ahogy mondta, feltámadt övéi csodájára
ekkor tört ki örömük, tényleg nincs halál, mi is legyőzzük
nem hagyattunk magunkra, velünk van, aki visszajött onnan
hogy ne adjuk fel soha, soha
hát mit számít ki hogyan bántott, vagy tiport sárba és anyázott
mit fecséreljem az időm, amit kaptam, másra
csakis az számít, amit ő tett, amit el kell mondanom, értsék
s higgyék el minél többen, ajándék ez, nem csalódáscsomag
hiszen aki már feltámadt csak nevethet a hazug halálon

2017-10-31