mikor megszülettem, nem tudtam ki vagyok

később hallottam, magyar

nem jelentett nagy vásziszdászt

még egy nyelvet tanulhattam

sajnáltam is azokat, kik csak románul tudnak 

hamar kiderült, bajnak születtem

románnak kellett volna lennem

aztán, hogy ne bosszantsanak a boltban

repatriáltam magyar keblekre

ott meg rám sütötték, te román, te – 

de még otthon, ezt elfelejtettem

azt is, kicsit becsmérlőn,  te zsidó -

a szabad hazában már minden baj volt

szedett-vedett mondhatták volna

a mindent kifejező szót – 

miért nem tudtam megüzenni

valahonnan nagyapáméknak

ne jöjjetek fel északnak, nyugatnak

maradjatok délen, ott süt a nap

itt gyakran esik, fúj, még dörög is – 

legcifrább az a toll volt a kalapon

mikor székely zrikálta a magyart

akkor végképp betelt a pohár

kerestem volna egy másik őst

csak macedónt leltem, hóstáti kofát 

kutyánk csak vakkantott olykor

vakartatva velünk füle tövét

szőrmentén simult hozzánk

s még halálával sem zaklatott

Isten királyi ajándékaként