ha mindenkinek írok, okosabb vagyok, mintha csak egynek.

akkor nem szűkítem le gondolatmenetemet arra az egyre

mindig kiderül, okosabb vagy, mint a másik

területeden te vagy a főnök, nem a másik

bejártam a világot, jól szétnéztem

de csak a felszínt láthattam, nem érzékelhettem

ami alatta fortyog, kereng, vagy épp szakad

minden felszín alatt más örvények kavarnak

ezért kell nekünk, uram bocsá’ tudni mindent

ami a szakmánkhoz tartozik, csín-bínját mindet

hogy fordulhatna hozzánk bizalommal ő

aki nem jártas benne, csak jövő-menő

így lesz majd kerek a világunk

így látunk is, nem csak világlunk

hány magát okosnak tartó fazon

szabja szűkre világod, mozdul azon

hogy magát kínálja, ő szép, őt nézd

s takarásban a valódi mögötte

de lehull az álca, a kölcsön dicsfény

s az igazi arcán világít az a visszfény

ami a dolgok igazságát mutatja

hogy végül még a rím is helyére pattan

Lábjegyzet

Nemrég elolvastam egy tanulmányt egy szakember tollából. Korábban valaki, szakmán kívüli lefitymálta. Tévedett. Lehet bármilyen tájékozott az ember, de aki valaminek nem mestere, csak hóhéra lehet, ha elhamarkodottan ítélkezik fölötte. Ilyen a kritikusi, mindig kívülálló problémája. Sosem lehet bennfentes, mert nem merült bele. Csak outsider. Arra azért jó, hogy felbirizgálja az ember kíváncsiságát. Mert amit szidnak, az érdekel. Ezután azt fogom elolvasni, amit ócsárolnak. Biztos találok benne valamit, aminek hasznát vehetem.

2018-06-15

Nászta Katalin