arcomnak nincs pártos színe
az arcom emberi
nőnek születtem, Erdélybe
s kitántorogtam az anyaföldre
menekültem
menekítettem sorsunk elől a fiaim
balga voltam, belátom
pedig nem idegenbe szaladtam
itt más nyelvjárás szerint
szenvedtek a népek, megtanultam
beilleszkedni
elviselni idegen voltomat
mit ért volna nyakukba önteni
terhemet, amiről nem tehettek
mit érne most ujjal mutatni
azokra, akik nem ránk ügyeltek
új szelek fújtak
kikerültem abból
amibe be se kerültem
nem álltam sorba kenyeret kunyerálni
dolgozni akartam és tudtam mást is
mint amit tanultam
akkor?
ma új szelek fújnak
nem egyeseket, egész országokat
foglalnak maguknak puszta lábbal
csak idejönnek, akik jönnek
ők diktálnak
behódolás ezt elfogadni
aki meg elment innen
mert nem volt maradása
ne kiabáljon be egy másik világból
én nem mentem ki idegenbe
csak ide az enyéimhez
elfogadva már otthon
a közös ég s határ alatt
a románokat, kik testvéreink lettek
téged sem uszítalak
bocsáss meg bántóidnak
ne szíts háborút, mert távol vagy
és nem leszel mellettem, hogy fölemelhess
mert megsebesültem miattad
