FÖLÖSLEGEKRŐL
2018. július 25. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

FÖLÖSLEGEKRŐL

 

Néha tévedek. Néha felismerem. Ilyenkor eszembe jut, hogy Isten szerint az ember gondolatai hiábavalók. Úgy azok, hogy igazán mégsem, csak éppen nem örökkévalók. Az igazságot csak rész szerint tartalmazzák. Ezért csúsznak gyakran félre az értelmezések is. Ki állíthatná magáról, hogy ő a legbölcsebb? Már az is nagy dolog, ha valakinek legalább egyszer eszébe jutott egy bölcs(ebb) gondolat.

Írtam egy verset a fölöslegekről. Hogy mennyire fontosak. Mégis fölöslegeknek tartjuk, valamilyen szempontból. Pedig épp az a fölösleg indít útnak bennünk esetleg valami újat. Mozgásba hoz. Lendületet ad. Az ételmaradék is fölösleges a jóllakott szemében, de mennyire örül neki az, aki vagy ami megeszi! És folytathatnánk.

Tökéletességre igyekszünk, és minduntalan tökéletlenségeket gyártunk. Már annak is van kultúrája, „piaca”, amit a szemétből alkotnak. Végül is elismerhetjük, hogy semmi sem fölösleges. Valahol mindennek van valami haszna. Így például egy rosszul sikerült versnek is. Egy oda nem illő szónak, sornak is. Ha negatív is, csakis rá nézve az. Aki elolvassa, az megtanulja, mit nem kell szeretnie.

Ha nem mutatnánk meg az árnyoldalakat, a fényeset sem tudnánk kellően értékelni. Vannak fércművek, vannak lektűrök, vannak olcsó szórakozást nyújtó alkotások, amiktől az ember egy idő után megcsömörlik.  Ez a haszna. Vagy nem unja meg, akkor viszont egy bizonyos tábort fog gyarapítani.

Az abszolút törvénye szerint csak az értékes marad fenn. Még ha sok idő is telik el, újra felfedezik, mert valaki megőrizte azt. És akkor kiderül, mi volt a haszna a sok fölöslegnek. Kiragyog közülük az igazi.

De lehet most is tévedek. Ítélje meg ki-ki a maga esze szerint.

 

A vers pedig itt van:

Fölöslegekről

az írás természete: olvasásra vágyik
a toll közlésre igyekszik
a szív meg akar szólalni
az ember pedig mindezt
folyton vissza akarja tartani
ha soha nem csordulna túl a fölösleg
nem nőne fű
nem lenne erdő
nem röpködnének a madarak
az eget nem borítaná felhő
kiszáradna a kút
leomlana a hegy
fölöslegekből születik meg világunkban
az élhető rend

2018. 06. 17

 

http://kafe.hhrf.org/?p=76493#more-76493

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr2114133885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása