omlik össze a világ

minek fesztiválok?

buliznak, mint szédült tyúkok

mindenhol

miközben szétesik az eddigi rend

volt már ilyen, ne ijedj be

üvöltik nekem, maguknak

és soha többé már nem tanulnak

semmiből

ami volt, nem lesz

ami lesz, nem volt

a világ többé soha

nem lesz olyan, mint még a tegnap is

de már a ma sem olyan igaz

a holnap meg a legnagyobb

valószínűség szerint

már senkinek nem vigasz

alszom félájultan

a meleg délutánban

és felriadok a hírre

nem tarthatom magamban

hogy vége-vége-vége van

mindennek

és nem tudom a vigasztaló szavakat

mert elfutottak, kivonultak

amit tudtál eddig, nem elég

imádkozni sem tud rég a nép

csak mondogat valami

szóegyveleget

a szórend, a sorrend is összeesett

a kéz, ami a falra írt

megállt a levegőben

ennek az ideje most

áll és nézi a levegőtlen présben

muszáj-halálunkat

és nincs kérdés

nincs már felelet

aki eddig nem értett

nem ért már semmit meg

2018-08-22

Nászta Katalin