1.

Minden új vállalkozáshoz kell egy ember, meg még egy.

Aztán az egyik fejéből kipattant gondolatnak a másikéban

is meg kell fogannia, így valósulnak meg a nagy ötletek.

A kettőnek egymással folyton egyeztetni kell,

ez súrlódásokat okoz, amik jók, ha nem is esnek jól.

Az Isten is önmagát megháromszorozva osztódott

hogy munkatársakra találjon,

akik más szemszögből állhattak hozzá a dologhoz.

Az Atya, akiben megvolt a Fiú, házából kiküldte,

hogy aztán visszaölelje a Lélek által. Ezalatt

a Fiú bejárta-élte a földi létet, információkat

gyűjtött, bőrt, testet öltve azonosult azokkal, akikért jött.

De ezt hiába magyarázom annak, akinek alkatát

csak a kettősség határozza meg, és hiányzik belőle

a lélek a hármasság erejéhez.

2.

A világon a szeretet olyan nyáladzó nyájasságot öltött magára,

amitől az angyalok a hűvös szélnyalábokkal tűzdelt űrben

enyhe undorodást éreztek a földön történő dolgokkal kapcsolatban.

A világnak ezen a térfelén összegabalyodtak a dolgok.

Ki kellett valakinek bogozni a csomókat, amik a nyáltól összeragadtak.

Már a mennyekből látszott, ez nem könnyű feladat, sőt

lehetetlen, mert a gondok megfertőződtek egymáshoz érve.

Maradt a szike, a kés lehetősége, amire senki nem vállalkozott.

A teremtést így megítélni csak a Teremtőnek volt joga.

3.

Hát emiatt, a bölcsesség önmagát megháromszorozva,

egymástól el nem választva, de mégis külön feladattal,

lejött a földre Fiúként, önként, hogy a feladatot megoldja.

Hogy helyrehozza, ami elromlott, kimentse, akik megromoltak.

Bekötözze a sebeket, amiket az összegabalyodás okozott.

Az igazság szikéje elevenekbe vágott és vág azóta, mert

a munka vége még arrébb. Csak a góc, a csomó lett kettévágva,

és nem az a gordiuszi. Hanem a legnagyobb. A Lélek pedig

bebalzsamozta, és bebalzsamozza a vágott sebeket.

Újraélednek, megelevenednek a halott szövetek, elhalt sejtek.

2018-09-20

Nászta Katalin