Felébredni

A színház dolga: bemutatni a világot önmagának

ez a világ legtermészetesebb dolga

csak a színész gondolja azt

hogy a világnak magát kell megmutatnia

a rendező is azt hiszi magáról mesél

mikor színpadra álmodik valamit

de közben mind mind mind a világról

a világból a világnak beszélnek

így nincs katarzis

sem megoldás

sem lelki megtisztulás

lélekfürdés

csak fortyogás a katlanban

megoldás-kiemelés-mosdatás

kívülről s felülről érkezik

ébresztgethet a színpadi látvány

de felébreszteni csak az tud

aki maga is ébren van már

alvók közt mindenki szunyókál

az ébresztés pedig fáj

Isten Fia nyitja rád az ajtót

mennyei huzattól nyílik tekinteted

angyalkáktól elnehezült szemhéjad alatt

ragacsos mákonnyal töltve szemed

a látás sebet üt rajtad

vérezni kezdesz

véred bemocskol

bűnnel szennyezett

a színház ezt mutatja ma meg neked

nem vagy szép sem jó sem tiszta

aki lehetnél annak titka

annál az Úrnál, aki nincs több, nem lehet

Ő Jézus, Isten Fia,

aki érted kiszenvedett

magára öltött

az Ő vére mosott meg

így van reményem még felőled is

elvetemült elveszett fajzat

hogy ezt elolvasva felébredsz végre

igazán

nem maradsz hunyorogva a paplan alatt

(magyarázat: miután elborzadtál attól, amit láttál az ember felől a színpadon, filmen, akárhol, és volt merszed magadra venni mindazt, amit láttál, hogy te vagy az, aki ilyen-olyan fertelmességekbe merülve iszap birkózol, vagy édelegve disznólkodsz emberformádban, és eleged van magadból, aki vagy, és kiszáradt szívvel tátogsz tiszta eső után – vedd észre: egy valakid van, aki legyőzte a hazug halált is. Ő. A nagybetűs ISTEN nagybetűs FIA, a felkent, a krisztus, a messiás JÉZUS. Nincs más igazi.  Nincs más. Nincs más.)

2018-11-22-Nászta Katalin