mint csikók rohannak a szavak
száguldoznak s nem tudod nincs szíved
befogni visszafogni iramukat
zabolátlan fickándoznak
míg meg nem érted őket
egymás mellé igazodva araszolva
egymáshoz képest futkosva keringve
önmagát mutatva ennek annak
kutatva belül mi rejtőzik
előcsalogatva kinyihogva
horkanásokban felugorva
kitágult orrcimpákkal szimatolva
mi van a szelekben erre arra
szelídek még az anyjuk mellett
érzik vemhét az ölnek
s kipattannak a szűk karámból
kirohannak mintha a világból
őket befogni beterelni
újra vissza anyaöl mellé
lehetetlen
felnő a csikó
ló lesz a vadból
honnan rajta az iga mégis
ki tette ezt a szörnyűséget
mi lett volna ha szabad marad
elfutott volna a végtelenségbe
hajtjuk a szavakat mint lovakat
vajh’ ki tudja visszaügetnek
vagy a világ végén hátukról levetnek
és kiderül nem mi vezettünk
ők vittek minket magukkal
2018-12-06
Nászta Katalin
https://ujkafe.website/?p=80539#more-80539
