Egy kép alá
(Oláh István: Amsterdami délután)
mikor megtörik Isten szeme fénye
a víztükörben visszfénylik az ég
nem tudom, leírni nem lehet
megrendült, zajlik a megrendülés
kibillent a föld, feltört az ég, sebzett a város
tömegek zuhannak mindjárt
pusztulásos ez a pillanattöredék
ha az öröklétben van polc fényképeknek
arra készülhetnek ezek a felvételek
összeomlás előtti mitsemsejtő utazások
auschwitz, birkenau kismiska, ahhoz mi küszöbön
úgy élek, kire minden lágynak hazudott pillanatban
rázuhanhat a mindenség
már tudom, az élet legelején is így volt
láthatatlan kéz tartotta vissza fölöttem az eget
most világosan látom vacogásom (okát) e két szög között
örök háromszög, ami volt, ami van, ami jön
2019-02-15
Nászta Katalin
https://ujkafe.website/?p=81740#respond
