rohannak a szavak, mint csikók
száguldoznak s nincs szíved, nem tudod
befogni, visszafogni őket
zabolátlan fickándoznak
míg meg nem érted 
egymás mellé igazodva
egymás körül futkosva kergetőzve
mutatva magát ennek annak
kutatva belül mi rejtőzik
előcsalogatva, kinyihogva
horkanásokban felugorva
kitágult cimpákkal szimatolva
mi van a szelekben erre arra

szelídek még az anyjuk mellett
a vemhe érzi ölét
s kipattannak a szűk karámból
kirohannak mintha világból
őket befogni beterelni
újra vissza anyaöl mellé
mintha csillagra kötnél zablát

felnő a csikó
vad lesz a lóból
honnan rajta az iga mégis
ki tette ezt a szörnyűséget
mi lett volna, ha szabad marad
elfutott volna a végtelenbe
hajtjuk a szavakat, mint lovakat
vajh’ ki tudja visszaügetnek
világ végén hátukról levetnek
kiderül nem mi vezettünk
magukkal ők vittek –

Nászta Katalin  2018-12-06

https://ujkafe.website/?p=81939#more-81939