1
különösek a szavak
elrejtenek
rejtőznek begubóznak
magukba csavarnak
körbetáncolnak
igékként nyakékre váltanak
fojtogatnak aztán
vádolnak
számonkérnek
és elnáspágolnak
simogatnak majd
vigasztalnak
beléd is rúgnak
józanítanak
ébresztenek altatnak
örülnek sírnak
nocsak
csak nem szavakból vagy?
nem tágítanak tőled
veled maradnak
benned fészkelnek
kivilágítanak
bearanyoznak
a szavak
szavaink
összekapcsolnak
2
bennük otthon vagy
általában
a konyhában inkább
mint a szobában
mosogató mellett
nem a polcon
nem a vázában
a szekrénysoron
a szavakban
néha
kidugod fejed
lélegzetet veszel
eső mossa szemed-
ről a port
ami megvakít
szél volt aki hintett
mindig hint
a szavak utcáinak
sarkain
hirtelen fuvallat
de vihar is támad-
hat olykor
olyankor
látsz vakabbul
mint az ablak
amit befalaznak
mindig
a szavakkal aztán
barátságot kötsz
vállon veregetnek
közénk jöhetsz
s jössz
itatnak s te
boldogan iszol
lerészegedsz
nem hallasz nem látsz
csorog torkodon
a nedű
nem is törődsz már
minémű
vedelsz
s vízfejű leszel
ha vízből veszel
magadhoz annyit
töltsetek bele bort
hogy a port
jobban levigye
a torokról
3
a szavak kipockolnak
fölszegeznek
közszemlére kitesznek
vernek
ostorral jelölnek
átmázolnak
porral hintenek
tele
lesz velük a hócipőd
mit nyáron viselsz
hótt bolondul
vesződsz
izzadtsággal
kapcákkal
a mérettel
nem rád illenek
rád csak sózták
azt is véletlen
bolondforgásközben
mikor csak úgy spriccol
a szó a hang a minden
kakofóniás összhangzatban
ami persze nincsen
4
s a szavak hívnak
ki sem mondanak
ha elindulsz
magukba vonzanak
bekebeleznek
összerágnak
kiköpnek
vetnek kutyáknak
ha nem állsz ellent
és nem tudsz
mint a mócsing
éktelenkedsz
szemetes lesz az út
kikerülnek
olcsó lett a nyaklánc
bóvlinak se kell-
esz már
5
fekete volt
csillogott mint a gyémánt
sziporkázott rajta a nap
ott tetszett neki játszadozni
mindig a közepén
nyakára égett
ha levenné
feje is hullna
őszül már az ég
olyan régen ragyog
éke
a múltja
