szomorú vagyok, szomorú
szomorú mindhalálig
de így ki örül maholnap
s egyáltalán a mának
gyorsra vették az iramot
tűnnek-hullanak egyre
kaszál a halál, a fű csak nő
halomba gyűl a hegyre
búsullak én, siratlak én
csak könnyem nincs már rája
kiszikkadt a szív kútja
a szemem is száraz
’légy benne szavadban, fiam’
parancsa már nem éget
eggyé leszek a földdel is
ha téged is, őt is folyton
siratlak, temetlek
’halottul’ állok fölötted
lyukas a föld
sistereg már a maradék
lassítsatok a tempón
így nem jut erő a gyászra
magam siratom
számolom
ki kerül sorra mára
próbálják már a következő
darabot - groteszk tor
a halál itt a rendező
beint ez a botor
és nem lesz már kit elvigyen
de minek is ennyi cécó
ha életünkben sem volt
vagy mégis? - az élet jó!
