mindent megírtak már valamikor
haladunk -
ahogy lemeztelenül az út
a remény is reménytelenül
szaporodnak - fogynak a nyilatkozók
csak a menetelés lökdös előre
hogy ugye minden marad
és tovább haladhatunk
*
ezeket a sorokat nem én gondolom
helyettetek írom a bennetek zsongókat
mert ha nem ezek lennének
nem úgy donganátok
mint a darazsak
*
mit érsz azzal, hogy kideríted
mikor ki mire gondolt?
mit remélsz a változástól
ha rettegsz a holnaptól?
*
kimerednek fejemből a szavak
nem férnek már el
szétpattanna, ha nem állnának égnek
hajszálaim helyett
*
él az úr, Él az Úr, Éli az Úr neve
s még mondja azt valaki
hogy nem magyarul
teremtett minket ide le
*
2019-06-20
Nászta Katalin
