(csak primitíven)
„ha a világ szeret engem
én is szeretlek tégedet"
de ha nem szeret akkor
Istent szidod mindenkor
jutnak eszembe e sorok
mikor olvasom a sorod
kérdem én, mivel lesz jobb
ha az Istent mocskolod?
buta ember, süket ember
mindig te vagy, nem az Isten
micsoda elégtételt
érzel, ha a nevét rántod
földre s próbálsz belerúgni,
fájdalmadért bosszút állni,
mert miértedre a válasz
nem jut el a füledig?
-mikor minden panaszod
önmagadnak okozod-
végül, de nem végső soron
újfent megállapíthatom
menthetetlen vagy te, ki
nem látsz fel, se be, se ki
tenmagadból,
ezért hát
vak is maradsz - mint a sár
