" ... a Duna csak folyt... " *
2019. július 17. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

" ... a Duna csak folyt... " *

ami nekem csoda neki olyan nyilvánvaló, mint a levegő, amit beszív
nem hozza lázba az, ami engem, az elmúlás, az idő térfogata
mert van neki bizony, de aki nem tud róla is éppúgy eltölti
hiszen olyan mindegy, a tudásod csak boldogtalanná tesz
nincsenek kapcsolódási pontok, idegenek az elérhetőségek
leélte életét egy időszeletben, kapszulában, időkürtben
azért szép volt mégis, mert számból kiesett szavamból felfogtál
valamennyit, ilyenkor szinte rokonnak éreztelek
de még azokkal is, akik nem jöttek be valamiért
ahogy formálta a szavakat, csámpált az utcán, dünnyögött
dohogott, ahogy azt Kolozsváron szokás, sietett lelkendezve
rohant, fontos volt, számított, értesült, jólfésült, rongyos volt
ahogy az utcákon ténfergett, a piacon alkudozott a
kofákkal, akiket lenézve szeretett, az egész hóstát neki tapsolt
jut is marad is, élcelődtek s nem volt kérdés milyen nyelvet törsz
össze épp most, mert senki sem alkalmazta a nyelvtani szabályokat
mosdatlan ette a gyümölcsöt, kóstolta, lopta, csente, adta- vette
építette, rombolta, járta, itta, szedte, élte, a tereket belakta
micsoda nyüzsgés, zaj, jött a cigány, mindig egyedül, a hátán
az üvegekkel, ruhát, cipőt kért a gyereknek, kinézte szádból
az ebéded, nem köszönte, fitymálta, száját törölve, a tiédet ette meg
nem félt senki jobban a másiknál, saját házi mumusa volt
a padlásról jöttek le s az ablak mindig csukva volt, kinyitották
ha sütött, csukták, ha huzat volt, mind egyformán tengődtünk
csak a zsidó volt büdös, túlokos, túlbuta, a cigány mocskos
a román hangos, a magyar fenekedő, a székely virtuskodó
a csíki bicskás, a moldvai sötét, az oltyán fekete, a mezőségi drapp
általában mind mozogva éltek és hanyatt feküdtek, álmukban
összekucorodtak, egyformán öleltek, sírtak, verekedtek
a nadrág rövid volt, a lábbeli nagy, a kabát hosszú, a háború
állandóan a nyakunkban lihegett, hol elől, hol hátul vagy benne épp
mióta a világ szatyrán, a neccharisnyán mind fennakadtunk
nem számít kinek a falán lógsz, díszelegsz, vagy éktelenkedsz
lap ide, lap oda egy nagy hálóban hemzsegünk, ahogy egyikünk
találóan megírta, kifogtak s a válogatás nemsokára elkezdődik
megint a nagy Szempont szerint

Nászta Katalin

*József Attila

https://ujkafe.website/?p=84511#more-84511

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr5614967682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása