Vesszőfutás
2019. július 26. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Vesszőfutás

szomorusag.png

annyira egymásból élünk

még halálunk után is emlékeznek

mi is emlékezünk

mintha ezzel meghosszabbíthatnánk az életet

vagy miért is

élősködünk, faljuk egymást

azon túl is

megírjuk történelmünket, harcainkat

szerelmeinket

belekarcoljuk, hisszük, a levegő falába

mert az nem tűnik el, csak nem tűnik el

fájunk, szeretünk,

életnek nevezzük

ami már csak hajaz rá

az igazit valaki ellopta tőlünk

mások csontjaival kell megelégednünk

emlékekkel, tudásokkal

miközben alattunk kiszárad a föld

tudod mit

neked adom az enyémet is

hadd legyen hosszabb a tied

hány kar tart így minket az ismeretlenből

nyúlva ki s emelve maga fölé

precízen

féltjük, nehogy ne illeszkedjen pontosan

abba a helyzetbe, amiben megmaradhat

kitörik szánkból a poézis foga

homokszemek csikorognak a megmaradók közt

a miniatűr részletek felnagyítódnak

beleöklelnek tekintetünkbe

semmi sem az, ami, minden más 

magad már nem találod, magam már nem találom

egymásra hányjuk a szavakat

hiába várva pontra

csak vessző vár

 

2019-07-26

Nászta Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr614980834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása