(a szellem nagy embereinek halálára)
szerelmes vagyok a csúnya nőkbe
a szellemes csúnya férfiakba
akik humorral, kesernyésen
néznek rám s néznek önmagukra
akiknek nem probléma semmi
és minden az, a minden is fáj
ahogy a cigány a lovát dicséri
jaj anyám, ilyen lovat akartál?
szerelmes vagyok a ráncaikba
nikotintól barna ujjaikba
ahogy s amikor úgy figyelnek
mindent megértve, nem is kell
neked színt vallani
a szemedből kiolvasnak
magukról beszélnek mintha rólad
mesélnek rólad mintha magukról
ott vagy a mindennap ujjbegyén
bögyükben is - nem köpnek ki
boldogan emésztődsz emlékeik
redőiben sután lapulva
nem kell félned a mozdulattól
mely kitörölne –
2019-07-22
Nászta Katalin
