ha a világ jobbult volna a sok ismeret által
a nagy szabadsággal, mit kiharcolt magának
Istent hazugnak tarthatnánk
az elnyomás arra való
rádöbbenj: kiszolgáltatott vagy
hogy szabad légy, társak kellenek
ha sikerül legalább a részlegest megszerezned
azonnal kiderül, nem elég
sokan vagyunk és mind szanaszét
kell egy biztos közös alap, amin megállhatnánk
s ha megleljük, mert megkerül
újra elővesszük a parancsoló szigort
mely gúzsbaköt és törvénnyel zárja be az eget felettünk
ismerős -
újrakezdjük -
ki tudja hányadik nemzedékként -
majd akad egy elme, megvillan a fény
akiben felkapcsolták a villanyt
én! én! én oldom meg nektek az egész teremtést!
nem mentetek eddig semmire krisztusotokkal!
hát megmutatom nektek ki az úr, kinél az erő!
s megnyugodva tolultok karámjába, mint tulkok
bőrötökön pecsétjével
már dereng a horizonton
mikor azt mondjátok csak béke, béke kell!
akkor jön el
tudományos akadémia, szent szabadság, színpadi oltár
szabad szavak gyűrődnek össze majd egyazon gúzsba
mit huszárvágással megold nektek
idenézzetek, én vagyok a nap, a hold,
mind a tizenkét csillag, uszályomban ehettek, ihattok
vehettek, adhattok – rólam nevezett kis antikrisztusok
