Három vers
2019. augusztus 18. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Három vers

/alászállásaim a poklokra c. témában/

 

rosszul vagyok

 

ha őszinte vagyok

magamhoz

az elveszett és megtalált

majd elhagyotthoz

mert nem tudok dicsekedni

semmivel

senkinek

sehogy

amit tegnap gondoltam

s amit ma

nem ugyanaz

és mondhatnám

hogy nem találom a fonalat

anyám gyermeki öntudatlansága ijeszt

mi lesz

ha elveszítem egyszer én is

és nem tudom

mi volt

mi van

mi lesz

és azt

ki lesz

aki jönni fog értem

hitek fonódnak egymásba

gúzsba kötnek

és halottak azok

amelyek nem cselekedtetnek

ha egyikre sem vagy

felfűzve már

s csak a hitehagyottak seregét

szaporítod

kikopsz

kiesel szájukból

és írhatnék ide most mindenfélét

hogy lásd a térképet

aminek szélén

a történelem peremén 

lengedezek

de koordinátának elég

az üresen tátongó

szemüregem

miből a csillogás kiszökött

és festett vizeken bámészkodik

értelem nélkül

visszhangtalan

hol nincs vigasz

nincs együttérzés

semmi empátia

milliárdnyian vacognak - égnek hiába

magyarra fordítanám

innen nincs kiút

csak lefele fut

a kút torka

még annyi szusz

szorult belém

igyekezz

te ne kerülj bele

mondom én

majdnem a fenekén 

 

*

 

szememre veti 

 

s igaza van

tegnap nem így beszéltem

s emlékszem én is

magamban visszamegyek

ahol inogni kezdtem

és ott van ez

a legelején

 

mintha mindent helyre lehetett volna hozni

nekifutásom meredek volt

bírtam szusszal

még kitartott a hit

a remény nem fogyott

az idő is temérdeknek tűnt

lendület erő bőven tarsolyomban

és betömetlen tudásszomj vonzott előre

fel

szárnyaim voltak

akkor kezdett fogyni a levegő

amikor repülni kezdtem

a merre volt egyértelmű

maradnom kellett már ott ahol vagyok

ez volt a tökéletes akarat

ide láncolt az engedelmesség

s a jól hitt követésed, Uram

nem elegyedtem világodba amiből kimentél

csak elfogyott a szusz belőlem húsz után

s a harmincnál elgyengültem

és nem tudom a negyvenediket itt érem

vagy a hajótöröttekkel a tenger fenekén

a szalmaszál

most is ott lebeg fölöttem

a víz felszínén 

 

*

 

Összehasonlítani nem lehet

 

ne elegyedj a világ dolgaiba

mondta Pál

s Pállal az Úr – hiszem

nem is törődtem hát semmi mással

imádkoztam dicsértem

szavát szavait ittam ettem

ma sem tudok ízesebb vizet ennél

de mint tünékeny vízér a sivatagban

felszívódik

eltűnik a világ térképén

 

kell engedelmeskedni

a hatalmasságoknak?

 

parancsa ez

ellenállni csak ha az azt kéri

hited megváltoztasd

ezt nem tettem

Te Vagy Az Úr Jézus

kétségtelen

földi helytartóid ma sincsenek

úgy ahogy hirdetik az emberi hiedelmek

csak akkor vagyok - lehetek bajban épp

ha leveszem Rólad tekintetem

Te megmondtad előre mi vár ránk

mindegyik utolsó időben

összehasonlítani Szavad

nem lehet senkiével

 

2019-08-18

Nászta Katalin

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr8115014294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása