az én barátom nem a te barátod

 s a te barátod nem enyém

mi sem voltunk igaz barátok

csak egymás mellé sodort a remény

ha barátom lennél érdekelne

mi van velem mit gondolok

türelemmel meghallgatnál

arra válaszolnál, amit mondok

kíváncsi lennék én is arra

hogyan fogod fel szavamat

te sem kapnád fel a vizet

ha másként gondolom ugyanazt

a barátságalap elsősorban

türelem, amivel elviselsz

őszinte hozzám fordulás

meghallgatsz és neked felelek

nem ölök a pillantásommal

kimondom, amit gondolok

s ezért nem kapod le a fejem

készséggel megfontolod

két ember közt egyenes útra

nincs más mód, csakis így lehet

mindennap újrakezdeni

és folytatni a megkezdettet

ekkor maradsz meg szív közelben

’sz esendők vagyunk mindnyájan

egymásnak meg kell engednünk

hogy tévedhetünk, akár hárman

akkor lesz erőnk megkeresni

a negyediket, aki bölcsebb

leülni mellé, meghallgatni

ha nálunk jobbat tud, többet

de ha nincs meg az érdeklődés

s mindig magad körül forogsz

egyedül maradsz örökre

mint ökör ki magánakvaló

sóvárogsz más nyugalmára

irigyled az ő szerencséjét

mert a magadét ostobán

megvetetted annakidején

a legnehezebb szembenézni

azzal, akik magunk vagyunk

a kép soha nem tökéletes

hibásnak mutat pillantásunk

ezt a terhet nem veszi át

tőlünk senki, ez alaptétel

el kell fogadnod: magadnak

te vagy a legnagyobb teher

őszinte szembenézés nélkül

nincs igazi megismerés

csak ezután következhet

a győzelem magunk felett

ha erőt veszel magadon

s legyőzöd, aki vagy

megismerheted, ki lennél

és kiben – nap mint nap

2019-08-30

Nászta Katalin