Nászta Katalin: az ember, a kígyó, a fa
2019. szeptember 18. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Nászta Katalin: az ember, a kígyó, a fa

 kigyok.png

/instrukciókkal/

 

/kikérve magának/: Ember az ember, ember! -

/unottan morzsolgatva/: ember -ember -ember

/elgondolkozva mégis/: Azaz az ember…

/meggyőződéssel/: Az az ember az ember -

/kétségbe vonva/: Ember az az ember?

/figyelmeztetve, megfogja a karját/: Ember, az Ember!!!

 

ne lépj rá

rá ne lépj

ne rá lépj

vigyázz, hova lépsz

ember!

 

csattog a, csattog a, csattog -

mi csattog, ha csattog?

a szó csattog, a szó

csattog már

s még csattog

 

kígyó, kígyó, kígyó

erdei, mezei sikló

vipera, óriáskígyó

csörgő hüllőként

tekergő ember

nyakában DÍSZ a sikló

 

kiakad egyik kerekem

megakadt tű lemezemen

sokszorozódom

visszanő fám a földbe

a gyűrűim is vissza

ha eddig az ég öntözött

most föld alá költözött

erdő vagyok

forrásom búvó patak lett

ott nem leli meg senki

mondogatom a magamét

már nem harapnék semmit

 

ott lent itt fönt

ott fönt itt lent

a víz kiönt

a szél felkent

a kettő között ott vagyok

de nem csillag

csak hajszálnyi ránc

egy emlék

 

2019-09-18

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr4115114244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása