Az élet margójára - komédia
2019. október 29. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Az élet margójára - komédia

vonzasok_es_valasztasok.jpg

  

Kiültek a vénasszonyok - vagy hatan - a padra.

Csúnyák lettek és irigyek. Anyámé! de csapatta

mindegyik a lepcses száját, fente fogát másokon!

Lerakódott a zöld méreg odabenn a falakon…

 

-Nem lehet azt tétlen nézni, ahogy jár és ahogy él!

Dögöljön meg mihamarabb az a rusnya fehérnép,

aki nekünk ekkor s akkor nem bazsevált, nem hódolt

s kihagyott a dicséretből, abból a soklaposból!

El nem olvastam én biza, üsse a kő meg a guta!

Rászakítom a csillagos eget máma, még ma, rá bíz én!

 

Keresztény az istenadta, mondja s névleg tényleg az.

De a pletyka ki nem esik szájából, az szentigaz.

 

-Lett légyen az jó barátnő, régi bajtárs, bárki más:

nyelvem előtt nem állhat meg, kikezdem én, nem vitás!

Aztán aki nem hisz nekem, menjen utána a hegynek,

ássa ki a föld gyomrából, mi a való, mi a nem.

 

Fröcskölődik, szapul-papul, szája most már be nem áll:

 

-Kókadna már le az a nő, hadd tapossuk földbe már!

 

Folyik a szó csövön-csapon, szivárog távhuzalokon,

fortyog hamis képet festve emlékezetfalakra.

 

U.i.

 

Szerencsére? Hála Isten? Nem marad meg minden rajta.

Van az a vér, a hótiszta, ami ezt már mind lemosta -

A kitalált gonoszságok, koholmányok lekerülnek.

Igazgyöngyről leperegnek, és az arcok visszfénylenek.

Még a vádló is megtisztul, ha jobb belátásra tér.

És az pedig nagyon sokat, még a ’mindent is megér’!

 

2019-10-07 - Nászta Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr8915269602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása