húzd meg ereszd meg játékot játszunk folyton

mindig ki akarunk szállni a ringből

de kellenek a biztató kiáltások

azoktól, akik közül kiszállunk

„nem szabd meg nekem isten, ki lennél”

vággyal száguldozunk át a réten

de ha beleakadunk egy farönkbe

kiáltozunk, most hol vagy isten

nem kellesz, de nagyon akarunk

ki nézné végig rohanásunk

kinek dörgölnénk büntetlenül

orra alá vénségünk, ifjúságunk

mondd, hogy - tedd meg – ide süss - rám nézz

oldalvást hozzád dörgölődzünk

neveddel, mint jó takaróval takarózunk

boldogan hiszünk vagy kétkedünk

szétszedjük szavaid, betükre bontjuk

hogy meg-, vagy soha meg ne találjunk

és elmondhassuk, csak magunk vagyunk

azután minden szépet csúnyát egyedül mégis rád pakoljunk

futott az Isten mezítláb innen

Atyám a művünk csődöt mondott

megtettem pedig mindent érted

magamon is keresztülbújtam

ki- s be szálltam ember lelkekbe

kerestelek, mint ki nem ismer

elfeledtem mindent mit tudtam

hogy érthessem drága teremtményed

tiéid voltak - enyéim lettek

anyjuk apjuk helyetted is lettem

mindent ideadtál, mindent érthettem

a véget értenem is veled tettem

Atyám, azt mondják önzők vagyunk

Atyám, itt mi idegenek vagyunk

drága lelkünk sem borzongat senkit

már a borzongást sem érzik, nem érzik

kifutottam az idődből végleg

eljárt ideje az időnknek, nézd meg

amikor majd értelme sem lesz

a már-nak majd-nak most-nak még-nek

a szavak önmagukba zárnak

s kitátja száját mit csukva tartott

vákuum óceánnyi teremtésed

2019-12-01