eljön időnként az a pont
amivel véget vetsz a gondnak
mi azelőtt örömöd volt
köszönőben sincs bánatoddal
ha jól figyelsz és hallod hangját
üzenetét elolvasod
tudni fogod: a pontot nem te
ő tette dolgod végére, bizony
olyan könnyen elhisszük másnak
amit magunkról gondolunk
s ha véletlenül egy tamásnak
nekimegyünk, hát megbotlunk
orra esünk az árnyékunkban
olyan nagy lett, sötét az út
mi odáig vitt, honnan nincs vissza
csak a megbánás köves útja
nem lehet könnyebbítést kérni
mi ki van róva – a penitenciát
viselni kell
s ha túl hosszú az az árnyék
hát
kicsit összébb kell húzódni
Nászta Katalin
2020-02-13