Egy életet áldoz a művész, hogy önszobrát megfaragja

mit utókora bámulhat s vele magát koszorúzza.

Miközben szobrát gyúrja

eszébe nem jut, csak teszi - az a dolga, tudja

hogy megismerje a világon túlit

amitől nem tud a földön a szív megnyugodni.

-------------------------------------

Jó nap ez a március kilenc.

Egyértelműsödnek a dolgok.

Mikor szerelmes voltam

csak azt nem hittem el, amit el nem mondtak.

Így válik festővé az ember.

Emlék úszik a képbe -

árnyal múltat, satíroz jelent.

Úgy örülök neked! - vallja valaki valakinek onnan.

Szárnyasul a homály.

Jelenbe fakul fényes ábrázatod,

ki akkor nekem akkorát hazudtál.

Születésnapod is más időre tetted.

Mekkora élvezet lehetett, hogy láttad, minden szavad

átmegy rajtam, mint kés a vajon!

Szeretett engem Isten nagyon,

hogy hozzád kötni nem engedett.

Megtanított, amit irántad éreztem - kiirtani.

Elvesztem akkor egy időre.

Hiába kerestem ebben-abban,

meg kellett halnod bennem,

hogy meg ne találjalak többé magamban.

---------------------------------------------------------

Gyászmunka, mondják, s dolgozni kell rajta -

legyen halál, bánat, szerelem.

Mintha ezek nem érzelmek; feladat-csomagok lennének.

Úgy sajnálom a fiatalt, ki nem fogadja, mint ajándékot.

Dolgozik, mintha fizetnék érte!

Jussát követeli, ha bármi elmarad.

Dolgozni másért muszáj.

Legfeljebb szerencsés vagy, ha bírod a munkád.

De szerelemért, bánatért többet

-mint engedni, folyjon át rajtad -

nem tehetsz. Az téged munkál.

Elvonulok a bánatommal - követeli a magáét.

Ha elemésztene, erősebb volna

imámnál, mi az égre hat.

Általában könyörül az Úr, a Teremtő, a sors.

Megerősít azzal, mi elhagy.

--------------------------------------

Fiatal öregre nem hallgat.

Azok sírnak, hogy elmaradnak.

Ez az öregség más, mint eddig.

Őszül az idő – már nincs mód idejében megbölcsülni.

Elrendeltetett mi betelik.

Figyeld, az idő megérett.

Nyavalyog fiatal, félidős.

Elmúltakat, mint agg visszasír, pedig még alig ötven.

A gyermek már meg nem szólal,

hiábavalóságnak érzi.

Kifutási ideje semminek.

Száraz nyár jön s tán fagyni fog.

Valami idegen örökkétig-be olvad.

Mint aki hegy alatt abrakol,

de az ég felé azt a lépcsőt

megmászni nem akarja már -

küzd azzal, mit fátuma rámért:

emelje szemét vagy süsse le,

az ég így is, úgy is elborul,

a csillagok lehullanak,

leveti ruháját a föld,

kitárul mélységes anyaöle

és jaj - nem a semmibe fordul.

De te, ma még kifordulhatsz belőle!

2020/03/09-10-17

*(olyan megengedett lépésekből álló módszer, amely valamely felmerült probléma megoldására alkalmas)