egy próféta lelke szunnyad bennem
a prófétaság lelke, nem emberi
ezt kértem, ezt kaptam s azon töprengek
próféta úszta meg a hűtlenséget?
"látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak
öltek öleltek, tették, ami kell
s ők látják azt, az anyagba leszálltak
mit én nem látok, ha vallani kell"*
sokáig hittem, aki öngyilkos
nem találkozhat Istennel
mert elveti magától, amit kapott
a kegyelmét, az életével
ezért nem mertem eldobni én
magamtól saját életemet
az Úrtól tartottam, megtorol
hogy nem volt végig kitartani merszem
tudom, semmi reménysége annak
ki csak ebben a létben forog
és nincs köze a léten túlihoz
tűr, és ajkán nincs zokszó, panasz
kifolyik kezemből az idő vize
ámulok, alázkodik lelkem
egy kortynyi levegővel bírok
nincs többem, hogy el ne merüljek
ki vagyok, hogy Helyette haragudjak
vagy az időt tologassam
miért akarok hősnél hősebb lenni
mikor az egyet alig bírom magammal?
elég nekem az én keresztem
saját batyum, mit levesz majd az Úr
ha le nem vetem hátamról
mielőtt még odáig jutok
erre tanítsd az új megtérőt
hogy bírjon s tudjon kitartani
ehhez kérjetek erőt attól
ki ezt egyedül meg tudja adni!
különben hősi, tiszta lelke
belefolyik a világi harcba
bemocskolódik együtt lázadva
azokkal kiket sérelem ér mindig!
nem őrzi meg ruháját tisztán
ha belevegyül a világba
s háborúzik, mint ki kiegészít
Isten dolgát véve vállára
ki egyet mondott, vesd reám a terhed
ne elegyedj a pusztulásba
nem azért mentettelek onnan
nem azért hagytam, hogy feszítsenek fára!
mit törődsz azzal mit mond a világ
mért nem engem hallgatsz, fiam?
mindent előre kijelentettem
mindent idejében elmondtam
térjetek énhozzám kik megfáradtatok
és nálam enyhet, békélést kaptok
ez a világ rég elveszett, mit
bánjátok, mit bánjátok!
nem fájhat jobban szívetek
mint az enyém, mely érte meghasadt
mert nem engem hallgatott, beadta
derekát bukott csillagomnak
s áldozatom mivel kimentettem
semmibe vette s veszi még most is
nem lehettek nagyobbak nálam
nem tehettek nélkülem semmit!
türelmemből szólok még hozzád
kegyelmem vége felé halad
ne ess ki belőlem, kérlek
maradj velem, velem maradj!
*József Attila: A Dunánál
