Farkas Árpádnak -
Nagy lelki megrázkódtatások,
katasztrófák kellenek a vershez,
hogy öblös hangodon,
mint láva kitörjön
elrekedt torkodból
ki írtál volna bár tegnap is(!) költő
s ki renyhe voltál szapulni
eleddig szép világod.
Nem tépek húrjaid közé.
Megteszik helyettem
e mostani szelek.
Nagy változásokat terelgetnek,
sepernek együvé
mint szemetet.
Nem jósol már,
nem költ többet,
csak írja.
Mi körülötte hallgat
alig bírja
cipelni puttonyát a hátán.
Nincs már,
aki terhét leemelje.
Volt itt egy föld -
Paradicsomnak hívták egykor.
Most üresen zörög,
haraszt nélkül,
harasztostól.
2020-04-05
* Válasz a költő a Háromszékben megjelent versére (2020-04-03)
