felértékelődnek a kicsi dolgok
telefonon mondtam a Kányádi verset
s miközben falatozott az unokám
engem hallgatott figyelmesen
szárnyaim nőttek a hirtelen boldogságtól
a szomorúságok virágba borultak
*
derűsen nézek a holnap elé
új meséket hozok a könyvtárból
Kristófnak, ki beszél majd szépen
sok szóval megismerkedik
lóval, papagájjal, kecskével!
*
amikor körbeérnek a dolgok, be is érnek
megírja a költő a versét még egyszer
mintha először jutna eszébe
*
mikor megszülettem: tavasz volt
jutott eszembe, ahogy a naptárra néztem
s láttam: áprilist mutat, hatot!
*
amikor a napot megláttam
akkor is tavasz volt
*
nem megyek még el a végtelenbe!
titkárnőt kell fogadnom, vagy hatot
hogy mindazt, amit eddig leírtam
a gépbe pötyögje
*
de ott kell állnom a háta mögött
mert kiolvasni az égvilágon
senki rajtam kívül nem tudja
*
tudniillik apám írását utánozva
megtanultam írni „doktorul”
így gyűjtöttem meg a bajom
*
vénkoromra olvashatatlan
lettem - apátlanul - nagyon
2020 – április - 6
