a gonosz azt gondolja, okos
(volt első reggeli gondolatom)
ez a vírus csak arra jó
legyen minden ember lelke nyilvánvaló
megszólalhat most minden közlésre képtelen
nincs szükség gondolatrendőrökre
önként adja fel magát az ember, a dőre
mit is bizonyít ez az egész?
hogy az emberben nem okos az ész
a szív pedig nem tud így beszélni
érintésre van szüksége, kézre, bőrre, élő tekintetre
amiben ott a félsz is, hogy esetleg meg nem érted
de elárul mégis a lelked a bőrödön át
ami borsódzik, megborzong vagy tűzbe borulva lángra gerjed
én szerelmesem, én kedvesem
csak vágyom rád innen a messzi földről
belül a legrejtettebb zugokban keresem
emlékedet, amikor színről színre láttál
együtt fáztunk, remegtünk, égtünk, szerettünk
valakit, ki nagyobb mindeneknél
mégis oly kicsire összement
hagyta magát felfesteni egy keresztre
engedte, hogy megfeszítsék mindenét, ami csontja, húsa, bőre
hogy lelke végre kiáradhasson az egész földre
s ne legyünk olyan egyedül, mint addig – nélküle
most már miénk lehet az a kereszt és az az élet is
vedd, edd, idd
Katona György festményei
2020-04-08
