kezdhetném azzal: a menny előtt

kerubok védik a bejáratot

a rajz szerint fegyveresek

bumeráng, nyílvessző, husáng, dorong

bot s tört csillag éles késeivel

bemenni nem lehet csak úgy szabadon

de milyen szép mögöttük a kékség!

a hússzív megdermedve térdel

lehet, hogy nem is őr, az ott! - kiáltja

míg maradék erejét összekapja

még nincs válasz, nincs bizonyosság

ez még csak a remény kapuja

s míg lent a földön sárgállik a tér

faforgácsokkal teleszórt a placc

leborotválva úszik a sziget

a várakozások tengerén

de, jön a csavar, a titok nyitjáért

le kell merülni: ott a mély