furcsa érzés lesz úrrá rajtam
megírtam verseim, útnak indítottam
hagytam, végezzék, amit kell
mégis, mikor arra kérnek
olvassam fel őket
kritikussá vedlem
s szavalni kezdem, próbaképp
mit addig csak a szívemben viseltem
tudathasadásos folyamat
én nem vagyok, nem leszek Kányádi Sándor
ki mondta, tudta fejből minden versét
én kiírom magamból, aztán kíváncsian
nézem – ki ez a teremtmény
ki ilyet írt? s ezt kell nekem mondjam?
hozok inkább virágot, süteményt
csak ne tőlem hallgassák alkotásom
új számomra is, még vághat is olykor
engem is megsebez, sokszor fel is koncol
nem kellenek ide idegen böllérek
elég vagyok én magam őrlőjének
folyjék az ítélet, mint a bor, az ó…
hogy aztán az új felvidíthasson !
