barátaim, nálatok nem vagyok több 

ha kibillen a mérleg és a serpenyőt

egy furcsa fordulattal súlyommal lehúzom

azonnal magamra támadok

mit is tesz a vers, hogy ezzel a szóval éljek

kigombolja lelketekben a sok szépet

mit belétek ültetett  Isten, ki az Úr

s bennetek azóta növekszik gyanútlanul

a vágy, hogy magára ismerjen ott:

istenképetek legyen nyilvánvaló  

mert ha nem ébreszt fel a kómás állapotból

és nem sarjad élet lelki poklotokból

a vers sem más, mint édes gyilok

mely andalítva közelít hozzátok

láttam azt az indulatot benne 

gyermek, ki még beszélni sem tudott

kitárt karral szabott határt a gépnek -

szárnyaiddal ettől eddig érhetsz!

határtalan öröm, mi szívében volt 

felfedezte hatalmát az óriáson

szándéka egy mozdulattal befogta

csak azt akarom innentől, repülj!

lelketekben ott a rezgés, srácok

hangolódjatok rá, amit  a húrok bongnak

ti gonoszak nem lehettek

barátaim vagytok, alkossatok!

s versem, mint aki dolgát elvégezte

önmagába tér visszatekeredve

az origóhoz, ahonnan kiindult 

Omegában lesz egy egészen  

ez éppen harminc sor, megszámoltam

ennyire visz a lendület ma reggel

s hagyhatom is abba plusz hárommal

2020-08-04