„… párlata, mint üde vallomás elszáll a semmibe…”

csak egy szépségfoltja van minden emberi igazságnak

fals beütés jelzi, nem eredeti – utánzat

ha az lenne már égi volna

miben ott az átgyötrődött, levedlett

hiába zeng harsonásan atyafink, aki világgá ment

s onnan kiabál az elhagyott hazába –

valami hamisan cseng szavában

ahol a baj, ott kell belegebedj, ha kifutottál, már a jaj hiába

dicsérhetnek merész hangodért

ha nem cipeled a nehezét

innen a furcsa mellékzörej szépen kiáltott mondatodban

Márai, Wass, Nyírő s mi többiek

ki egyszer félrecsúszott, mellét már hiába döngeti

benne kellene megegyezni, belenyugodva

az Isten Fiúban

nem táltos, nem Csaba, kiszínezett mese

hanem Ő az egyszeri s mindenkori

kitől a hideg ráz ki most

mert nem ismeri lelked, csak azt a templomi ájtatost

kit  hivatalnok papok szónokolnak

mert szépek szavaik s igazak is lehetnek –

ám a Fiú azokkal mindig egy

nem csak tegnap - ma, holnap is

abban nincs mellékzörej, részrehajlás baksisért

úgy van, ahogy mondja, s annyi –

csak járd körbe, ha nem értheted

vedd be, emészd meg, mint Elizeus

ki a türetet megette s keserű lett szája, bendője

de szólta, mondta

s a szavak kimenve aranyat értek

mézzé lettek azoknak, akik bevették őket,

ez az igazi, tiszta hang, beszéd, amihez hozzátenni

sem elvenni belőle nem szabad,

ez a Szó ő maga*, gyógyszer s kés is, ha kell –

úgy operál, belehalva is életre kelt –

nincs más kívüle senki, semmi

Ő volt, Ő van, Ő lesz örökkétig – ennyi!

ma éjszaka is arról beszélt nekem, hogy a szeretet

tart még fenn ezen a földön minden embert

s eszembe juttatta anyósomat

kiben műtétje után felgyűlt a szeretet

s kiöntötte az első emberre

aki végre odafigyelt

sziporkázott arca s elbűvölt

egy színész sem vehette fel vele a versenyt

arcán olyan gazdag érzelemtárház tündökölt

mert végre talált egy embert 

kinek lelkét, szeretet-szerelmét kiönthette

s ez csupán egy kis rész volt

abból, amivel minket Ő megváltott

ajándékba adva önmagát nekünk 

akinek ez sohasem kell, ki az az elvetemült 

*„…és a neve Isten igéjének neveztetik.” (Jelenések 19: 13)

2020-08-23