Mindenkit szeretek! – kiáltja lelkesen. De egyet sem bír kitartóan, végig.

Örökké szeretni foglak – suttogja fülébe, s egy kis piszoktól, mi bekerül a küllők közé, fennakad – abbahagyja.

Mi hát a szeretet? Milyen érzések kísérik, hogy felismerhesse és megtartsa az ember?

Hosszan tűr, nagy kegyelmű, nem irigy, nem veri a mellét, nem botránkoztat meg, nem hajlik maga felé a keze, nem haragszik, nem hánytorgat fel semmit, nem örül a hazugságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, elhisz, remél, elszenved. Soha nem fogy el.

Gondold végig - egyenként - ezeket.

Hagyja, hogy üsd – nem üt vissza, engedi, hogy megverd – nem ver vissza, nem pöröl a maga igazáért, hagyja, hogy vigyed, foszd ki – nem jelent föl, nem árul el, nem üt agyon. Ha megsebesültél miközben őt verted, bekötözi a sebeidet.

Teljesíthetetlenek ezek?

Ezért így ír a következő sorban: kövessétek a szeretetet…

A szeretet nem földi.  Mennyei ajándék, minta, kincs, amihez igazodnunk kell. Ekkor megtettük mindazt, amit Isten rendelt.

Így szól az apostol is: nem én, hanem a bennem élő Krisztus, Isten kegyelme cselekszi ezeket...

(nk)