Visky, Kántor és az öreg ige
(Marosvásárhelyi tavaszi könyvnapok élménye)
ha belenézek – és belenézek
az életembe
nem látok
csak nekifutásokat, töréseket
Visky András beszélt,
először azt hittem
Árpádnak rokona
de ő az apjáról, Ferencről mesélt
kinek könyvéhez
(Nagyobb van itt), István írt
ő is Visky – sorokat
igemagyarázatok
s egy könyvvásár hangulatából kiszakított
imádságos pillanat
beleolvastam
szíven ragadott mi benne volt
innen látásom kettőssége
nincs kedvem hosszan írni róla
magamnak sem
úgysem olvasom újra
nem tudom ki az a nárcisztikus
aki magát olvassa untalan újra
régen untam a politikát mert azt hittem
érdektelen
s hogy beleszőtte magát az életembe
élvezettel olvasom Kántor Lajos
közelmúltról írt társadalmi naplóját
(Kolozsvári néző-2010)
nem is kell visszamennem az időben
sem a múltamba, hogy megértsem, ami történt
sokáig unalmasnak tartottam
száraz szocialista nyelvezetnek
de a felszabadulás illúziója
kitakarította szövegéből a fölösleget
rokonom szemléletben
miért jöttem rá ilyen későn
eltékozoltam kincseim?
mentségemre legyen mondva
más sem hitte (én sem) hogy gazdag lennék
jó most olvasni tőle
Visky Ferenc s az Ige most belém világít:
ezt a világot keresem- szeretem
vagy azt a másikat, ami nekünk készülődik
a kettő között repedek szét, ahogyan mindenikünk –
öreg ige ez
bár fiatal, azt mondja
2019-03-03
Széljegy
(Visky András: nevezd csak szeretetnek c. kötetére / 1)
Nincs keservesebb annál,
mikor az életnek fordítasz hátat.
Mintha lehetne élni háttal.
Halálod alól feloldoz halála.
Át kell esned rajta, hogy
rajtad többé ki ne fogjon.
Enyészhetetlen élet az,
ami átesett a halálon.
Ez vagyok én! kiáltja az Úr.
Hidd: mentsvárad,
lesz oltalmadul.
Nem hallatszanak már
csahos hangjai a halálkutyáknak.
Elment az ember Ámerikába
a szabad földre, szabad hazába,
hol vélte honol már égi rend.
De nem talált ilyet.
Az Ígéret illúzióinak
tépett foszlányai lengedeztek.
Megveszekedett az istengyermek.
Süketült fülében a csend.
Majd földrengésszerű moraj
kezdett dörömbölni
mind jobban. Kifele igyekezett.
Csak száját kellett kitátnia
s kiáradt. Vitt mindent.
Őt is magával.
Csak hozza vissza!
2020-08-15
Visky, Tompák, meg az ige*
(Visky András: nevezd csak szeretetnek c. könyvére / 2)
amíg nem mondok el mindent neked – tisztellek
mert féltelek attól a sok kis gonoszságtól
mit ha tudnál s ellened nap mint nap elkövetek
sosem bocsátanál meg nekem
írhatom az őszinte sorokat
de mind arról regélnek
milyen tökéletlen teremtés vagyok
így ember nem lehet, aki megszeret
hát ezért titkolom sok gyengeségem
lássatok egészségesebbnek, mint ami vagyok
átcsap a hangnem szónokibb modorba
- máris magamon kívül vagyok -
ez az a résnyi, keskeny felület
lehetőségeink, mint apró reszelékeket
mágnesként veletek itt összehozott
sírtam s írtam mindezt augusztus havában
Tompa Andrea és Visky András szövegeivel az ágyban
olvasván soraik, vallomásaik özönét
kortársaimat a gondolkodás fényes századaiban
Istennel, otthonnal küzdünk mindahányan
mit számít a titulus minek tulajdonosa vagy
magyar vagy angol nyelven ugyanaz a nyomor fogad
csak az emelkedik ki fejjel a tömegből
ki ebben a közegben remélni s hinni mer, mint pld. Bogdán Zsolt
de hamar ránk hull hitetlen környezetünkből
a sűrű szövésű antitézisekből font töviskoszorú
hisz olyan főnökei vannak, mint Visky, Tompa
hogyne lennék szomorú
azt hittem Visky lesz az, aki Tompát Istenhez fordítja
én nem tudom milyen igemagyarázatokkal nevelte őket apjuk
igaznak tűnnek abból, amit elszenvedett értük
de fia rémült, félelemtől megkövült arccal
istentagadóvá lett hívő létére nézve, látva az istenség földi oldalát
s a sátán luciferi kutyáinak legcsillogóbb
fekete gyémántkés szellemével kivesézte a bibliai történeteket
sorra pellengérre véve s állítva őket
földi oldalról elemezve a megtörténhetőket
képzelete eljátszott a kigondolható jelenetekkel
kibélelte velük elméje összes falait – jól beterítve a világot
kitakarva belőle azt, ami agyából kivirágzott
jaj, csak hitevesztett ne légy megváltott gyermekem, imádkozik az apa odafent
s a még itt vergődő énem lentről a csodákról le nem mondva
de a mennybe tolva fel reményeim, borzongó elmével olvasom végig
ateista történeteit, hol a hitetlen világban mindig kisarjadó gyomnövények
behálózzák az igazgyöngyöket
s miközben attól rettegek olyan mélyen, hogy néha én sem értem
a ne félj után pont van-e vagy vessző az igében
s nekem mikor melyiket kell figyelembe vennem
mert a parancs valamiért szól és valami ellen
két élű mint a kard, nem mint a kés
a kard az ami életet-halált oszthat
a kés csak öl, szel, vajazhat
de nem harci fegyver, mint az ige
amivel nem birkózni, hanem hadakozni kell
-ért és -ellen
s csak ki magától vette magához a kenyerét – bírja ezt
vissza vissza vissza vissza az eredethez!
ahonnan származol, ahonnan kivágtak, ahova visszavágysz
mert Isten megengedte!
ezért hát nem mondok el mindent neked
aki őt nem értheted
mégis remélem, amit Isten remélhet tudva
nem rajtad múlik az üdvösséged útja
csak egy szót szólj, s hozzám, fiam
én nem fordulok tőled el
*Visky András: nevezd csak szeretetnek c. verskötete, Tompa Andrea: Haza c. regénye, Tompa Gábor színházigazgató
2020-08-31
