még csak előbb keltem – máris eltelt egy óra
épp versbe öntöttem, amit gondoltam rólad
valahogy megőrizzelek, megragadva lényeged: élet
ne ússzak el az idővel nyomtalanul
hiábavalóan
ó, Istenem, aki az időnek határt szabtál
így szedted teremtményeid, nem hiába: ráncba
létük peremén annál jobban nem tudnak túlcsordulni
mint engedted nekik, te Drága
