Szőcs Géza halálára

1. 

Én is mondom nektek – nincs elég időnk arra, hogy szeressük egymást. Amíg lehet, amíg lehet.

Mikor meghal egy ismerősöd, csak meglegyint a halál szele. Mikor meghal egy rokonod, letaglóz. De mikor a halál kaszálni kezd, hirtelen rádöbbensz, hogy nem marad senki, akinek sírj, keseregj, örülj, akiért bosszankodj, akire haragudj, akit szidj, akinek büszkén mutogasd magad – kiürül körülötted a világ, és 

lassan ilyen kiürült terekben lézengünk, nézve az idegent

aki te vagy a harmincéveddel, a nyolcvanéveddel

akihez azon kívül, hogy ember, semmi közöd 

nincs kinek élned

nincs, aki sajnáljon

nincs, aki nézzen

aki beléd rúgjon

már az is jólesne 

érted már? 

becsüld meg az időt, amit kaptál 

2. 

Szőcs Gézára igazán kétszer figyeltem életemben komolyabban. Első alkalommal Sepsiszentgyörgyre jött le, megismerni engem, mint versírót, akkor beszélgettünk. Másodszor már Orbán Viktor tanácsadójaként nyilatkozott arról, milyen vonzást gyakorol rá, mennyire nehéz, nem is akarja kivonni magát a hatása alól – és ebben tökéletesen értettem. Ekkor éreztem meg benne az embert, akinek szüksége van okos, bölcs, jó tanácsokat adni tudó emberre, olyanra, akire igazán fel tud nézni, és hatalma is van. Mindannyian ilyenre vágyunk. Akinek a jelenlétében fel tudunk engedni, nyugodtan elernyedhetünk, rábízhatjuk magunkat, mert ő tudja, mit kell csinálni. Egyben van. Nem tudom, milyen kapcsolata volt az édesapjával, csak sejtem, hogy nem lehetett túl jó, mint általában a fiúknak az apjukkal, tisztelet a kevés kivételnek. És hogy nagy szíve lehetett Gézának is, olyan, amit nem merünk megmutatni, mert belénk nevelte az élet az örökös vigyázzba állást, a fárasztó éberséget, a szüntelen készenlétet a várható támadásokra. Fáj mindig ugrásra készen élni. Mert a világ, mi, teszünk arról, hogy soha ne érezd jól magad a bőrödben – légy akármilyen magas pozícióban.

Most megpihent. Isten nyugosztalja.

2020-11-06