lehet, hogy jobb vagyok, mint mások?

nem gondolkodtam efelett

az asztal alatt könnyebb volt

megbújni elcsendesedve

csak figyelni fent mi zajlik

felcsippenteni egy-egy morzsát

ha éppenséggel úgy adódik

majd vers-bajszomra feltűzni

őkelmét / őnagyságát

hálával, hogy ölembe hullott

*

később abból a sok morzsából

sütöttem volna egy nagy tortát

gyertyaként középre szúrva

vers-testem fantasztikus tornyát

*

így kényelmetlenebb

elszenvedni sok álszent bókot

anélkül, hogy olvasnának

dicsérnek, mint okos bolondot

s te, jólnevelt tulok

önként mész vágóhídra velük

fejed nyaktiló alá hajtod

ha élni nem tudtok, haljatok együtt

*

nem okos, még csak nem is fix

aki így gondolkozik

törj ki az illedelmes hámból

mielőtt fejed "elgurul"

csapj az érzelmes lovak közé

dobolja benned egyfelől a lélek

másfelől meg pereg a verő

arról, ami ezzel felesel -

*

ne törődj azzal, aki kimászott

elhagyott téged, könnyen lerázott

kitörölt a múltjából végleg

ne foglalkozz azzal, ami éget

törj előre, fel a csúcsra

szívj tüdődre felhőt, edd a holdat

lakj jól csillagok fényével

pihenj meg a Tejút ösvényén

poroszkálj Göncöl szekereden

ne nézd a földet, ne benne törj meg

*

és ezek végén azt se kérdezd: minek?

ne legyints mindegy-et senkinek

vidd magaddal őket az oromra

aki nem jön, hagyd lent a porban

ne engedj válladra ólomszárnyat

csak repülj, mint a gondolat

át határon, horizonton

ez vonzza azt, aki követ –

kinek köszönik, ha hódol a rossznak?

akik irigyelnek, meg akarnak törni

hogy ne sikerüljön neked se, semmi

várják hogy behódolj a nem-nek...

*

te maradj a jóra mindig igen-nek

*

2020-11-17