mint kinek fogy az ideje

de túl sok lenne, amit meg kellene

helyettem úgyis megteszi valaki

s akkor minek

persze nem írja meg úgy ahogy én

meg kellene szólalnom színházügyben

tegnap is

évtizedes előadásokat néztem

láttam, hogy alakult a mai romlás ki

kezdetben minden csodásnak ígérkezett

sosem látjuk a kezdet végét ugye

csak hinni remélünk

de az pofára esés

miért is a színházat szeretjük magunk helyett

mért nem inkább egymást akár a színházban

ha úgyis ürömre válik bennünk az ígéret

nézd, nézd! kiált a ma a jövőnek

s a múltba irányítja tekinteted

s látni a gonoszt amint árad

az örökké satnya véget

de persze neked most

aki pont kinéztél s felláttál az égre

ahol épp sütött

és szelíd szellőmotorosok hajtottak

finom hullámokat homlokodra

még minden fogyasztható rózsaszín

a rothadás odébb

így megy ez

a hosszú élet átkozott ajándéka láttatja veled

de, de

látod ott fent azt a picinyke hasadást?

még hajnalnak lehet nevezni

s mert adnunk kell a formaságra még

ezt a versáradást így illik befejeznem

2020-11-22