Sok gondolat van az emberben,

de csak Isten igéje áll meg.

Csónakok vagyunk a világ tengerén,

mi keresztények.

Nem ihatunk a tenger vizéből,

meghalunk tőle.

Menekülünk a szenvedéstől,

bár rendeltettünk erre. 

Hazug örömhír hangzik úgy:

fenékig tejföl lesz az élet.

Az igazság fáj és fájni fog,

míg itt vagyunk ebben a térben.

Az Úr Jézus nem haver.

ÚR. Kijelenti magát neked.

Nem az fáj, hogy…  és az sem…

csak tehetetlen mivoltom,

semmi sem rám nézve,

semmi se nekem.

Csak benne, általa vagyok boldog. 

Gyalázom őt, ha nélküle.

De lehet-e ezt?

Ha valami más jót jelent itt,

az elhajlásom tőle.

De így van-e?

Ha lenne, maradt volna bármi

érték ezen a világon,

megmaradna.

Nincs emberen kívül más,

ki az Úrnak igent mondhatna.

Ha értelmemmel dicsekednék,

újra bárgyú ostoba lennék.

Mindenem, amivel bírok

Tőle származik, őt dicséri,

ha úgy élek vele,

s nem tolakodok, hogy eltakarnám,

mulandó lényemmel eléje.

Ő nagylelkű, szabadon enged:

Tedd, amit kedvelsz.

Így válik el, valójában kié vagy,

a tengeré

vagy forrása csörgedezik benned.

Semmid nincs, amit ne kaptál volna,

hogy felismerhesd.

S nincs igazabb dal a zsoltárnál,

Őt magasztalja.

Jaj annak, aki félretolja.

Elhúzza száját a béres indulat

fancsali szolgalelkülettel.

De ki lennél, s lennél-e, ha Ő nem volna?

Nélküle minden üres nóta.

Ha van értelme az életnek,

csak ez volna.

2020-12-06