réges régen, amikor még

nem volt isten ez a fészbuk

minden öröm személyesen

egymásnak ment, kézbe simult

nem kellett a szomszédnépnek

látnia, mit vallomásnak

szántam csakis neked, aki

egész szívvel, mindkét füllel

rátapadtál, így olvastad

karácsonykor kis levelem

amit küldtem ilyen tájban

csakis akkor, csakis neked

de ma már nem tárulkozom

kitár a világ maga

és ha tetszik, ha nem tetszik

nincs már sufni hova bújjak

hogy megtalálj, ha keresnél

ha rám, csakis énrám vágynál

bezártak a határok és

kizártak az országutak

nincs már szabad légiösvény

csak az online gyorsvonalak

s ki mondja meg ki látja majd

kartotékunkban a lelkünk

amit nem a nagyvilágnak

egymásnak öntöttünk volna ki

begyűjtötték leveleink

régen is, nem ez a gond

hanem hogy kinek őrizték

és néha onnan is elfogyott

viszont amit az égre írtunk

s a szélre bíztunk, meg nem maradt

reméltük, csak a Jóisten

ismeri szavainkat

de ma már gondolatrendőrség

szabadságruhát öltve vés

olyan falakba minek a szél

sosem árthat, hozzá sem fér

valami titkos rendszer ez

földi hálózat, mégis égi

hinnéd az éterbe megy, de nem

láthatatlanul örökre bevési

és nem tudom kié a kéz

aki majd bánni fog velünk

milyen szolgakezekbe adja

s ostorként suhogtat nekünk

minden elsúgott bolond szót

ami eljegyzett minket velük

2020-12-22