hányan adhatták volna

s adták is föl a várakozást

mert nem jött még el

nem jött Ő vissza

pedig hányszor, de hányszor

volt olyan a helyzet

már megérni látszott arra az utolsóra

ahogy ígérte volt

s ki is jelölte mikor jönne el

azóta fürkészi mind az eget

időket, jeleket, napokat

ki követésére adta magát

azóta csuklik nagyokat

mert annyian emlegetik, na ugye

még mindig nincs itt

hiába jósoljátok

a világnak azt a végleges végit

hát lehet nem most jön vissza

még be kell telnie valamennyi

rossznak, hogy a világ kiigya

azt a keserű poharat

fenékig

ezredek telnek

végül elcsendesednek mind

talán akkor jelenik meg

mikor már nincs itt hely neki

most még itt-ott felbukkan

némi valódi cselekedet

ami rá mutat s nem tér vissza

mellünkre önpecsétnek

a „jaj mennyit szenvedtem”

az „ó, de rég várlak”

kiesnek a szájakból

csak sóhaj marad, száraz

tikkadt torok, halvány remény:

ha megígérte eljön, és kemény

lesz, nem alázatos

visszaüt, torol

bosszút áll minden kihulló cseppért

mit Fián ejtettek a kereszten

a mutogatható keresztért

2020-12-28 - nk